Munkámból fakadóan, mivel pedagógus vagyok, rendszeresen bekapcsolódom a község közösségi programjaiba. Van, amikor csak nézőként vagyok jelen a rendezvényeken, van, amikor a szervezésben is részt vállalok, van, amikor vendégként, vagy vendéglátóként tevékenykedem. Bármelyik esetről legyen is szó, én mindegyiket kedvelem. Persze vannak kedvenc programok is, amiket kifejezetten szeretek.
Ezek azok a esetek, amik a testvérkapcsolatokról szólnak. Van ugyanis a településünknek több szomszédos országban is testvértelepülése. Ez azt jelenti, hogy néhány határon túli település vezetőségével településünk önkormányzata szoros, együttműködő kapcsolatot épített ki kulturális, gazdasági téren egyaránt. Ez magába foglalja azt, hogy évi rendszerességgel ellátogatunk egymás településeire. Ilyen alkalmakkor több lehetőség van arra, hogy bemutassuk a falu életét, lakóit, hagyományait.
Kulturális műsorok szervezése során a falu apraja nagyja részt vesz a munkába. A legkisebbek táncolnak, verselnek, rövid jeleneteket adnak elő. A felnőttek magyar nótákkal, dalokkal szoktak jeleskedni hangszeres kiséretekkel.
A vendéglátás két szálon fut. Vannak közösen szervezett ebédek, vacsorák, közös beszélgetésekkel. Az elszállásolás már egyénileg, családoknál történik, amelynek során gyakran előfordul, hogy mély ismeretségek, barátságok szövődnek a két család között.
Mivel egyik ilyen közösen szervezett rendezvény alkalmával én is vendégül láttam egy kedves szerb házaspárt, köztünk is szoros kapcsolat alakult ki családi szinten. A beszélgetések során egyre nyilvánvalóbbá vált a közös érdeklődés, a közös értékrend. Egyszóval megszerettük egymást. Már nem csak akkor találkozunk, ha a település vezetői szerveznek programokat. Mi magunk is számtalanszor ellátogatunk egymáshoz. Ilyenkor nagyokat kirándulunk, túrázunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat egymás társaságában.
Most Szerbiába készülünk, és a vendéglátó, immár baráti családnak egy Balaton vászonkép lesz az ajándék szeretetünk, nagyra becsülésünk jeléül.